Gribovszki Pál vagyok, 1972 a születésem évszáma, családom a belvárosban a Patak utcán lakott akkor, mint azóta kiderült, ezek az évek voltak életem legboldogabb évei. Az általános iskola után a Kós Károly építőipari szakközépiskola tanulója lettem. Noha tanult szakmámban nem dolgoztam, megismerkedhettem azzal a szenvedéllyel, amely a mai napig meghatározza életemet és a hivatásomat. Ez a szenvedély a színház. Színházi hierarchia lépcsőit bejárva sok színházban dolgoztam, többek közt 10 évig Budapesten laktam. Ekkor dolgoztam a Bárka Színházban, az Újszínházban, a Duna TV-ben. Legtöbbet a Miskolci Nemzeti Színházban, ahol jelenleg rendező asszisztens vagyok. A Színház számomra az a hely, amely lehetővé teszi súlyos szinte megoldhatatlannak látszó társadalmi vagy akár emberi problémák kezelését humorral, érzelmekkel, gondolatokkal. Szembesít olykor önmagunkkal, vagy akár a művészet szabadkezet adó eszközeinek tárházával kifejezhetjük önmagunkat, gondolatainkat. A színház természetesen számtalan más hatása mellett megtanít, arra hogy próbáljunk minél több szempont, látásmód, értékítélet alapján dönteni, fogadjuk el és próbáljuk megérteni a tőlünk nagyon távol álló dolgokat. Szellemi rokonságot látok a Lehet Más a Politika szemléleti megközelítése, alapvető elképzelései és saját életem felismerései között. Célom az, hogy ez a kapcsolat a helyi közösségi politika színterén eredményessé tudjon válni: megjelenjen a város kulturális életében mindaz, ami jellemzi, része a helyi közösségünknek. Teret kaphatnak a feltáratlan értékek, nyitott az alulról jövő önmegvalósító alkotó közösségek, helyi kezdeményezések, művészeti csoportok, egyéni megnyilvánulások befogadására. Inkább a „színpadon dühöngjünk, mint az utcán”! Sok vidéki városban jártam, ahol azt tapasztaltam, hogy azok a belvárosi területek érdekesek, melyek a múlt és a jövő kihívásai alapján fogalmazzák meg a közösségi területek jelenét. Zöld város, a természethez való viszonyunk meghatározza közérzetünket. Virágbombákat a betonba, fagránátokat a kövekre, a művelt környezet megműveli a fejeket is. Öko, bio, ezo azaz minél természetesebb valami annál jobb, hátha mi emberek is városi „növényevőkké” szelídülünk. Fűszőnyeg-bombázást a szemétre, új közösségi tereket a Kis avastól a színházig. A Kis- avas Miskolc mesekönyve megműveletlen részeit az amfiteátrummal együtt újra használhatóvá tenném, megjegyzem a fiatalok már nélkülünk is használják. Hiszem, lehet más Miskolc vagy mi válhatunk másokká Miskolcon.